Kölcsönösség

Kölcsönösség

Azt gondolom, hogy a baráti és szerelmi kapcsolatok egyik alappillére. És ez éppúgy vonatkozik az
érzelmi, mint az anyagi dolgokra. Persze nem patika mérlegen kimért érzelmekről, vagy forintokról
beszélek, de az nagyon fontos, hogy összességében egyik fél se érezze úgy, hogy jóval többet tesz a
kapcsolatba, a kapcsolatért, mint a másik.
Természetes, hogy hol az egyik, hol a másik ad többet, az is, hogy mindketten mást, vagy máshogy
tudnak beleadni, de az, hogy hosszabb távon kiegyenlített és kölcsönös legyen az adok-kapok, az
nagyon fontos.
Ezen téma kapcsán persze felmerül az is, amikor az egyik fél aránytalan adási buzgalomban van, ami
tulajdonképpen saját magáról szól (önbizalomhiány, önértékelési problémák miatt például) és a
másik felet egy idő után ez kellemetlen helyzetbe sodorja.
És nem látom problémának a párkapcsolati klasszikus példát, hogy a nő gondoskodást, (házi)munkát
tesz egy párkapcsolatba, a férfi pedig megteremti ennek feltételeit. Minden megállapodás kérdése.
Tényleg, ahány pár, annyiféleképpen működhet.
A baráti kapcsolatokban is az egymás keresése, „emelése” nem lehet egyoldalú, mert egyszercsak a
tevékeny fél megunja és veszni hagy egy olyan kapcsolatot, ami odafigyeléssel értékes lehetne.
Meg kell látni az egyensúlyt.