Létezhet stresszmentes karácsony?

Úgy érzem, idén sikerülni fog.
Nem akarom, hogy az idejekorán felcsendülő karácsonyi zenékkel, az októberben a boltokban megjelenő télapókkal, a november közepén feldíszített karácsonyfákkal már karácsony előtt két hónappal elkezdjék megdolgozni az agyam.
Vásárolj, fuss, gyorsan intéz még el mindent az ég világon karácsonyig, legyél izgatott, irritált és vásárolj minden mennyiségben. Pár éve a családomban úgy csináljuk, hogy a gyerekek kapnak ajándékot, mi felnőttek pedig húzunk egy nevet és mindenki csak egyvalakit ajándékoz. Mert elegünk lett, hogy az együtt töltött nap fele azzal megy el, hogy egymást ajándékozzuk. Ölelgetni akarom a szeretteimet, velük lenni, várni az együtt töltött időt. Kimenni az adventi vásárba, de nem feltétlen vásárolni, hanem sétálni, csodálni az óriás karácsonyfát, forralt bort kortyolva nézni az embereket, élvezni a hideg levegőn levést, ahogy utána hazatérve a megmelegedést, örülni a sült gesztenyének, beszélgetni pár szót idegenekkel, otthon díszíteni a lakást, mézeskalácsot sütni és csak lenni.
Nyugodtan, pihenten, nem rohanva, együtt.
Együtt.